2011. április 25., hétfő

Katie Fforde: Szerelmes levelek

Nagyon rég vágytam már olvasni ezt a könyvet. Egy akció keretében pedig be is szereztem. Azt gondoltam, ez nekem való lesz.  A borítóra írt „Jane Austen bája” marketinggel és a fülszöveggel megvettek kilóra.

Laura Horsley imádja a könyveket, irodalom szakon végzett, történetünk kezdetén egy könyvesboltban dolgozik, állása viszont hamarosan megszűnik. Felkérik, hogy vegyen részt egy könyvfesztivál szervezésében. A rendezvény fő támogatója, csak akkor finanszírozza az eseményt, ha kedvenc írója lesz a díszvendég. Az említett író zseniális, mogorva, elzárkózik a világtól, megközelíthetetlen. Ő Dermot Flynn, a hírhedt nőcsábász. Lauranak kell őt becserkésznie a fesztivál számára. 

Melyik moly ne akarna könyvesboltban dolgozni, fesztivált szervezni, vagy szerkesztőnek állni? Nálam listán vannak az álommunkák közöttJ Ezért is szeretett volna elolvasni. Úgy gondoltam, élvezni fogom.

Csalódott vagyok, ennél többre számítottam! A regény 500 oldal, de szinte alig történik benne valami, nyújtotta, mint a rétestésztát. 300 oldalt még úgy ahogy élveztem, de aztán elkezdtem unni. Emberek, legyen már happy end! A bonyodalmak, ha bonyodalomnak lehet egyáltalán nevezni őket, nagyon átlagosak, kiszámíthatóak voltak.
Laura a főhős, akivel ugye szimpatizálnom kellene, nagyon idegesített. Dermotot csíptem. Az a férfitípus, aki olyan pimasz, hogy viszket tőle a tenyered, közben pedig lehengerlően vonzó, meg lehet bolondulni tőle is érte is. 

Azok a részek tetszettek, amikor az írónő ütköztette a két főszereplőt. Akkor volt közöttük vicces párbeszéd, szikrázás. De ennyi, semmi több!
Vízpartra való, könnyed és egyben könnyen felejthető.
A borító viszont gyönyörű, de ez még koránt sem elég!
Ami nagyon tetszett: Dermot feltétele J (nem árulok el többet, mert így spolier mentes maradok)
Kedvenc idézet: „Még a zuhany alatt is olvasott volna, ha sikerül kifejlesztenie egy módszert, amitől nem megy teljesen tönkre a könyv.”
„Vajon az erős fizikai vonzalom szimpátiával és némi rögeszmével kombinálva szerelemnek nevezhető?”
Borító: Meseszép! Nagyon tetszik! 
Pontozás: 3
Kiadó: Ulpius-ház
500 oldal
Eredeti cím: Love Letters
Fordította: Berki Judit

7 megjegyzés:

  1. Már régóta szemezek ezzel a könyvvel,de valahogy mindíg hátrébb csúszott a listámon.Most szereztem be az írónőtől a Hív Amszterdam c.könyvet,kíváncsian várom milyen lesz(szigorúan csak vizsgák után kezdek bele.már ha betudom tartani:) )

    VálaszTörlés
  2. Remélem tetszeni fog neked a könyve! Utálom a vizsgaidőszakot, akkor olvasnék a legtöbbet, csak nem lehet :S

    VálaszTörlés
  3. Valahogy ez a műfaj nem tartozik a kedvenceim közé, viszont amikor olvastam, jókor jött, egy ilyen könnyed lányregényre volt szükségem. Pont ezért tetszett, de szerintem, ha most olvasnám, kezet foghatnánk ;).

    VálaszTörlés
  4. Andiamo@ azt kell mondjam, bár szeretem a romantikus írásokat, de kinőttem a lányregényeket, ez lehetett a baj :)

    VálaszTörlés
  5. Anno tetszett a borítója, meg kíváncsi lettem rá. Akkor majd gondolok arra, hogy nem biztos, hogy olyan jó lesz, ha odakerülök, hogy olvassam.:)

    VálaszTörlés
  6. Nem mondhatom rossznak, de olyan átlagos. Viszont jó benne, hogy könyvekkel, írókkal is foglalkozik:)

    VálaszTörlés
  7. Annyira tetszett ez a könyv! Azt hittem, hogy Dermot tényleg létezik!xD

    VálaszTörlés