2012. január 18., szerda

Tim Davys: A lefejezett keselyű rejtélye

A várható megjelenések között szemezgetve szúrtam ki magamnak a könyvet. Először is azért, mert csöppet sem hétköznapi a címe. Másodszor, mert a szereplőket nem emberek, hanem plüssállatok alakítják, és kíváncsi lettem rá. Harmadszor, pedig azért, mert érdekes kriminek ígérkezett.

Lefejezve találnak rá Keselyű Oszkárra a saját irodájában. A nyomozást Véreb Lőrinc és társai végzik. A gyanúsítottakkal Dunát lehetne rekeszteni.

Maga a nyomozós vonal kifejezetten tetszett, ahogy szépen lassan tekergett a gombolyag és egyre kuszábbak lettek a szálak. Már a sokadik elméletet gyártottam arról, hogy ki és miért akarta kiiktatni Keselyűt, de nem sikerült megfejtenem. Hiába voltak ott az orrom előtt az apró kis utalások.

Véreb felügyelő karaktere nagyon tetszett. El tudnék képzelni vele egy detektív sorozatot. Ő a gyakran morcos, mindig morgó, kényszerevő, szinte csalhatatlan szimatú kopó. Ő egy személyben a rossz zsaru és a jó zsaru is. Imádtam!

Nagyon jól el találta az író a karakterekhez illő állatokat. A tulajdonságok, amikkel felruházta őket igazán emberiek, valóságosak. 
Keselyű Oszkár tipikus „dögevő”, gátlástalanul lecsap, akárkit bekebelez, gusztustalan, ha én egy plüssállat lennék a regényben, biztosan az esetleges elkövetők listájára kerültem volna.  

Jó könyv volt ez, de... nem számítottam rá, mégis eszméletlenül zavart, hogy nem emberek, hanem plüssállatok jelenítik meg a szereplőket. Egy részt azért, mert volt itt gyilkosság, erőszak, brutalitás, ez viszont úgy éreztem, nem illik az aranyos kis plüss figurákhoz. Viszont, ha tényleg ilyen agresszívek, akkor jó lesz vigyáznom magamra, még álmomban végeznek velem a saját plüsseim.

Ezt a húsvér ember hiányt még el is tudnám nézni, de ami miatt végül dobtam egy hátast, az a párosítás volt. Az író lazán kezelte a faji keveredés kérdését.
Kiakasztott, hogy a keselyű bujálkodott a mókussal, és így tovább.
Illetve az is, hogy a hiúznak krokodil csemetéje van.  
Oké, legyenek állatok a szereplők, és akkor a medve úr párja medve asszonyság lesz, kölykeik meg a kismackók. Legalábbis nekem így az elfogatható.  

Davys megmagyarázza a plüssök születését, természetes halálát, valamint az, hogyan kapnak gyereket. Jól felépíti a világot, erre nem panaszkodhatok, mégis túl bizarr volt nekem ez az egész.

Úgy érzem az alapötlet jó, a hiba a kivitelezésbe csúszott. Sokkal jobban élveztem volna, ha valódi emberek a szereplők. 
Ami (aki) nagyon tetszett: Véreb
Kedvenc idézet: „Nem azt mondtad, hogy a sors olyan akár a vonatsín? Pár kocsiban mozoghatunk csak. Azokban azt csinálunk, amit akarunk, sikerrel járhatunk, kudarcot vallhatunk, találkozhatunk és elbúcsúzhatunk. De a vonat abba az irányba halad, amit a soros kijelölt.”
Borító: szerintem fej nélkül jobban mutatna a keselyű, vagy ha a feje a madár lábánál lenne
Pontozás: 3,5/5
Kiadó: Agave
272 oldal
Eredeti cím: Tourquai
Fordította: Varga Bálint 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése