Erre a könyvre már megjelenése előtt lecsaptam és előrendeltem szinte látatlanba. Azért a fülszöveget elolvastam, de nem ez volt a döntő érvem. Gigi akaratlanul is olyan „kampányt” csinált a The Summoningnak, annyira érződött minden vele kapcsolatos moly karcán, hogy imádja, hogy nem tudtam nem a hatása alá kerülni. Szerintem rajtam kívül még vannak jó néhányan, akik az Ő ösztönzésére olvassák (olvasták) el a könyvet! Örülök, hogy én se hagytam ki! Köszönöm Gigi!
Chloé egy átlagos tizenöt éves lány.
„Na persze! Akkor meg minek írnak róla könyvet?” –gondolhatod jogosan.
Chloé egy átlagos tizenöt éves lány. Azt leszámítva, hogy egy tragikus balesetben elveszítette az édesanyját. Gazdag apja folyton üzleti úton van, csak a nagynénjére számíthat. Egy művészi suliba jár, és nem utolsó sorban, éppen megőrül. Hiszen mi másnak neveznéd azt, ha valaki olyat lát, amit más nem, ami ott sincs.
Egy jó kis idegösszeomlás után kerül a Lyle Házba, ahol hozzá hasonló kisebb elmezavarral küzdő fiatalokat igyekeznek kikúrálni. Van itt, aki piromániás, más hírtelen dühkitörésekkel küzdő és van olyan, akiről sejteni se lehet, hogy mi a baja.
Chloé egy ilyen táraságba csöppen bele, és próbálja összerakni a puzzle darabjait, hogy végül megfejthesse, pontosan mi is történik vele. A látomások pedig folyton visszatérnek.
Egy nagyon jól megírt YA regény, teli feszültséggel, és izgalommal. Imádtam a felütést, ahol azonnal megismertettek bennünket a főhőssel, és megkaptuk a kirakós első elemeit. Armstrong kellő helyen, megfelelő mennyiségben adagolja a többi jutalomfalatkát. Ha nem vagy felületes olvasó, szépen felgöngyölítheted a szálakat.
Volt egy jelenet, amit éjszaka olvastam, mivel én nagyon vizuális típus vagyok, enyhén szólva is megrohamozott a félelem, könyv lecsap, alvó maci (ami nekem hivatalosan nincs is) ölelgetve, szemem előtt felvillanó képek bősz hessegetése, de még így is eltartott egy ideig, míg a megrongyolódott idegrendszerem valamelyest kisimult. A következő részt biztos, ami biztos, csakis világosban olvasom majd!
A mellékszereplők közöl Derek karaktere tetszett a legjobban. Az a típus, akit az első öt körben nem lehet kiismerni, és élvezet megfejteni. Aki mogorva, és nem akarja, hogy beless a színfalak mögé, de te épp ezért mindennél jobban be akarsz kukucskálni.
Ez a regény végre egy olyan történet, ahol fellibben ugyan némi gyengéd romantikus szál, igazán finoman ábrázolva (nagyon tud ez a Kelley), de nem ezen van a hangsúly. Itt most sokkal fontosabb a barátság, és az összetartás, hogy kiderítsék a Lyle Ház titkát.
Chloé-ban megvan minden, amitől szerethető hősnő. Lány, így alapvetően gyengébb, kicsit félős, és sérülékeny, de nem megy át nyafogó királykisasszonyba, aki várja, hogy a herceg berobogjon fehér lovon és megmentse. Helyén van a szíve, és a fejét is használja.
A könyv végén igazi körömrágós, ó, mikor olvashatom a folytatás! Szerencsére ez a könyvsorozat egy már befejezett trilógia. Így még két rész vár ránk!
( A regény értékéből nem von le semmit, de néhol a központozás hiányos, a párbeszédek nem mindig különülnek jól el, olykor nehéz megállapítani, hogy ezt még kimondta hangosan a szereplő, vagy csak gondolta.)
Ami nagyon tetszett: Derek karaktere. Az a rész, amitől berezeltem.
Ami nagyon idegesített: (bizony ebben a könyvben ilyen is volt): Tori karaktere
Kedvenc idézet: „Ha bolond lennék, én vajon tudnám? Ez az őrültség lényege, nem igaz? Azt hiszed jól vagy, de mindenki más jobban tudja nálad. Talán mégis megőrültem.”
Borító: Telitalálat!
Pontozás: 4,5 vagy Amadea által inspirálva 4,5 szellem az 5-ből :)
Kiadó: Könyvmolyképző
344 oldal
Eredeti cím: The Summoning- Darkest Power Trilogy I.
Fordította: Godó Klára
Szijja en ma fejeztem be a konyv olvasasates nagyon teccett<3 nekem is legjobban. Derek karaktere jott be :P azt nemtudod h a t2. Resz mikor varhato magzarorszagon?
VálaszTörlésA folytatás magyar megjelenésről még nincsenek infók
VálaszTörlésén épp ma olvastam el és nagyon teccet főleg Derek . Remélem lessz fojtatása :D
VálaszTörlés