Utálom a csokimázat!

Nyugi, ez itt nem egy gasztro blog, és nem is fog átalakulni, továbbra is a könyveké a főszerep. De ez a könyvmoly szeret sütni (általában tud is), magának szinte soha nem alkot, másoknak annál inkább.
Dávid unokatesóm a héten betöltötte a tizenkettőt. Kérdezem a szülinapost, hogy milyen ennyi idősnek lenni:
" Nézhetem a 12 karikás filmeket! Mondjuk eddig is néztem!-vigyorog.- Szóval nincs különbség.... Viszont mikor te harminc leszel én még csak tizenkilenc!- még nagyobb vigyor.
Erre én: Ha még mondasz egy-két hasonlót, akkor azt már nem éred meg."

Egyébként nagydumás kispasi, csupaszív, eleven, imádja az állatokat, jelenleg díszcsirkéket nevel, és tud palacsintát sütni, kedvence a brassói, elképesztő kék szeme van, és Ő megérdemli, hogy két napig küzdjek a tortájával.
Holnap bulizunk a családdal és ünnepelünk.
Dávid anyukájánál (azaz a keresztanyámnál) megrendeltem a menüt: Ananászos, tejszínes, sajtos csirkemellet. 6 hónapja várom, hogy újra ehessek ilyet. (Nálunk csak én szeretem, ezért nem szoktam ilyet készíteni) Cserébe bevállaltam, hogy készítek egy tortát.
Az eredmény... hümm, mit is mondjak. Utálom a csoki mázat, mindig elszúrom. Viszont nálunk nem szeretik a fondant és a marcipán bevonókat, így marad a csokoládé. Szegény tortám kívülről nagyon csúnyácska lett, csináltam már ennél sokkal szebbet is.
Az alsó torta csokoládé krémes és finom. A felső pedig eperhabos-mascarponés, egyenesen mennyei.
Itthon az eperhabos krém vitte a pálmát. Kíváncsi vagyok, hogy holnap a vendégeknek melyik jön be. Már ha lesz bátorságok megkóstolni ezt a sütirémet.
Mondjuk egy két rokonom apukámmal ez élen a vasszöget, szöcskét, szén darabot is megenné, ha valami édessel vonnám be :)