Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Erre a könyvre, a blogoknak köszönhetően bukkantam rá. Köszönet könyvimádó bloggerek és bloggerinák!

Nehéz lesz visszafogni magamat és nem áradozni róla.

A történetről nagyvonalakban spoiler mentesen:

Valamikor a jövőben járunk, ahol Észak-Amerika romjain Panem országa áll. 12 körzetre osztva uralkodik fölötte a Kapitólium. A Kapitólium a kiváltságosok rendje, akik bárkivel bármit megtehetnek. Egyszer régen a körzetek fellázadtak az elnyomóik ellen, de elbuktak. Azóta is bűnhődnek a felkelés miatt. Ezért miden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, amin minden körzetből két 12-18 év közötti gyereknek részt kell vennie. 24 áldozati bárány, mert szabadok kívántak lenni.

A viadalon egymás ellen küzdenek a játékosok, és csak egy győztes lehet, az aki a végén életben marad.

A regény világa részletesen kidolgozott, ezért teljesen hiteles. Hamar beszippantott és úgy éreztem én is ott vagyok a 12. körzet lakosai között. Lélegzetemet visszafojtva figyelem, ahogyan a tizenhat éves Katniss élelemre vadászik és küzd, hogy ő és a családja életben maradjanak egy élhetetlen, kemény és igazságtalan rendszerben.

Sokszor szabályosan remegve olvastam a könyvet, mert annyira dühös voltam a Kapitólimra. Hogy merészelik, hogyan engedhetik meg maguknak, hogy így bánjanak a többiekkel? Miből gondolják azt, hogy ők különbek a rabszolgasorsba kényszerített embereknél? Hogyan vehetik el valakinek az életét, csak mert tilosban vadászik mókusokra, hogy a szerettei ne halljanak éhen, miközben a Kapitólium lakói tejben-vajban fürödnek?

Arra vágytam, hogy fizikális valóban is ott lehessek, és lepuffanthassam őket. Ritkán jövök, vagyis szinte soha, ennyire indulatba. valószínűleg az váltotta ki belőlem az érzést, hogy könnyen el tudom képzeli, hogy egy ilyen társadalmi helyzet a való életben is kialakulhat. Az embernél nagyon szörny nincs.

A könyv nem volt lehangoló, épp ellenkezőleg, végig éreztem a sorok mögött a reményt, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, az emberség az embertelenség mögött.

Katniss személyébe olyan hősnőt kaptam, akivel tudok azonosulni. Bátor, vakmerő, elszánt, emberséges, mindenre képes a szeretteiért. ( Nem a ma oly népszerű önbizalom hiányos, nyavalygós tini lány karakter.  Hál Isten!) Van egy nagyon bájos hiányossága, ő nem tudja, azt, amit én már az első fejezetektől tudok, és ami mosolyogós fejcsóválásokra, és nagy sóhajokra adott nekem okot több ízben egészen a történet végéig.

Akció dús és érzelmekkel teli. Nem billen át a mérleg a romantika irányába, ezért nem csak a női olvasok fogják élvezni!

Katniss mellett több szereplőt is megszerettem:

Ruta, mert bájos, és végig gyermek tud maradni, mégis ügyesen küzd.

Peeta, mert agyafúrt, hűséges, tántoríthatatlan és mert ő Peeta J

Haymitch, a részeges disznó, aki nagyon tud, én is ilyen mentort akarnék magamnak.

Spoileres mondat jön, de ki kell, hogy írjam magamból. Kérlek, ha nem olvastad még a könyvet, ezt ugord át!

Katniss, a lány, aki lángra lobbant.  Peeta, a fiú, akit már azelőtt megégetett ez a láng, mielőtt a lány egyáltalán tudott a létezéséről.

Spoiler vége!

Az Éhezők Viadala önmagában is megállja a helyét, de köszönet az égieknek, hogy az írónő 3 részben gondolkodott. A folytatás Futótűz címmel már megjelent magyarul, a harmadik rész pedig még ebben az évben várható.

2012-ben jön a film az első részből. Hozok majd róla infókat.

Összefoglalva: tartalmas, jól megírt, csöppet sem átlagos, teli van mondanivalóval, felpörgeti az adrenalin szintet, és a szívedbe is utat talál.

Kedvenc született! 

Ami nagyon tetszett: Katniss, Peeta, Haymich karakterei, a fecsegőposzáták

Kedvenc idézet:  „Annyi kedvesség szorult beléd, mint egy széttaposott meztelen csigába”

 A többi kedvencet nem idézem, mert azok mind nagyon spoileresek.

Borító: Nagyon tetszik rajta a madár a nyílvesszővel a csőrében.

A könyvet köszönöm a Jézuskának J

Pontozás: 5*

Kiadó: Agave

299 oldal

Eredeti cím: The Hunger Games

Fordította: Totth Benedek