„Az élet egy
szemétláda.” Momentán egyet kell, hogy
értsek az írónővel…
Hiába állnak
otthon hegyekben az olvasatlan könyvek, egy mániákus boltkórós
bookalkoholistának időnként szüksége van hirtelen felindulásból elkövetett
könyvvásárlásra. Esetemben ilyenkor a vonzás törvénye lép életbe. Nincs semmi
konkrét elképzelésem, csak beesek a kedvenc könyvesboltomba és hagyom, hogy rám
találjon… ha megvan, előre tudom, hogy ez most különleges lesz… Így volt ez
Eleanor és Park esetében is.
Ha már eleged van az olyan YA történetekből, ahol a tökéletes srác találkozik a tökéletes lánnyal, azonnal egymásba szeretnek, pár száz oldalon keresztül kerülgetik egymást, és olyan cukik, hogy az már fáj… akkor Rowell könyve neked való!
A fiú láthatatlan akar lenni,hiszen akkor nem piszkálják. A lány akkor sem tudna eltűnni, ha megpróbálna láthatatlanná válni. Amikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú még nem tudja, hogy a lány bátor-e vagy egyszerűen bolond, de attól a naptól kezdve, nem tudja kiverni a fejéből.
A
főszereplők itt nem hibátlan szépségek, tisztában vannak saját
tökéletlenségükkel, pont a hibáik miatt valóságosak és igazán szerethetőek.
Ez a
történet egyszerre:
-édes és
keserű
-kőkemény és
lágy
- realista
és álmodozó
Az első
oldaltól éreztem, szeretni fogom, végig izgulom és belesajog majd a szívem, ha
véget ér, mert tátogó űrt hagy majd maga után bennem. El lehetne olvasni, akár
egyetlen nap alatt, de inkább ne tedd, nyújtsd el, hogy minél tovább tartson.
Az írónő stílusa
egyedi, humoros, közhelymentes, bár én tudnék így írni!
Amellett,
hogy szerelmes, vicces, komoly problémákra is rávilágít, mint a szegény
sokgyermekes családok helyzete, a családon belüli bántalmazás és az iskolai terrorizálás.
A szereplők
észrevétlenül, lassan és menthetetlenül szerettek egymásba. Az én szívemet
pedig megdobogtatták, összetörték, majd reménnyel töltötték el.
Jó hír, hogy a Dreamworks megvette a filmes jogokat, nálam nézős lesz, ha elkészül :)
Ami nagyon
tetszett: a váltott nézőpont, a humor, a stílus
Borító:
Letisztult, illik a történethez. Nálam a magyar a befutó :)
Kedvenc
idézet: „Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez- hogyan lett egy
ismeretlenből, az egyetlen személy, aki számít.”
Pillangók a
gyomorban: boldogan rebegtek az apró kis szárnyak
A befejezés:
megkönnyebbült sóhaj, öleljen át valaki!!! (lehetőleg a sajátbejáratú Park-om)
Pontozás: 5/5
Kiadó:
Scolar
335 oldal
Eredeti cím:
Eleanor &Park
Fordította:
Somogyi Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése