Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Szerelembe estem a címmel és a borítóval. Elolvastam a fülszöveget, és jött a már jól ismert érzés. Ez nekem kell!!!

Nehéz, nagyon nehéz lesz róla írnom, de azt szeretném, ha minél többen hallanának róla.

A tartalomról röviden spoiler mentesen:

Leo tizenhat éves, olyan, mint a legtöbb kamasz. Szeret focizni, motorozni, zenét hallgatni, és a haverokkal lógni. Iskolába csak muszájból jár, amúgy ki nem állhatja. A tanárokat pedig vámpíroknak, különös kihaló félben lévő fajnak tartja és ezt az új történelem tanárral is közölni szándékozik. Viszont az új tanár nem olyan, mint a többi. Valami különös fény csillog a szemében. Úgy tűnik, Leonak nem lesz vele könnyű dolga…

Még bonyolultabbá teszik hősünk életét, hogy szerelmes. Vágyainak tárgy a gyönyörű Beatrice.

Leo mindenhez színeket köt. Az élet, a boldogság, a szerelem színe a vörös (piros), maga Beatrice.

Egyedül hiány, a veszteség színét, a fehéret nem tudja elviselni.

Egy nap kiderül Beatrice vérét megtámadta a fehérség…  

Nem árult zsákba macskát a fülszöveg, tudtam, hogy szomorú lesz. Keményen edzettem is a lelkemet. „Nem fogod megszeretni a szereplőket, nem és nem!” Leo esetében ez nem jött össze, csípem a „kisoroszlánt” J  

Pici könyv teli súlyos gondolatokkal azt életről, a halálról, a veszteségről, az elmúlásról, a szerelemről és az álmokról.  

Nagyon gyorsan lehet falni a sorokat, pillanatok alatt elfogy a könyv, de nem érdemes sietni vele. Ne szaladjunk át az oldalakon, hagyjuk, hogy befészkelje magát a szívünkbe.

Szokásom jelölni a jó mondatokat, amit idéznék. Itt az egész könyvet bejelölhetném.

A cím nem is lehetne ennél találóbb. Leo nem feketén és fehéren, hanem fehéren és vörösen (piros) látja a világot.

Egy nagyon igényes és színvonalas ifjúsági regény, amely olyan kérdéseket boncolgat, amire felnőtt fejjel is nehéz, hanem egyenesen lehetetlen megtalálni a helyes válaszokat.

Számomra könnyű volt Leoval azonosulni, mert én is egy örökké kérdező, kutató lélek vagyok. Tetszett, hogy kellő mértékű öniróniával és humorral rendelkezik. Még a legkeményebb helyzetekben is tudott olyat mondani, amitől nevetnem kellett. Egyik szemem sírt a másik nevetett, szinte végig.

Hogy mit üzen számomra a könyv?

Merj álmodni, mert az álmok adnak értelmet és célt az életnek!

Merj szeretni! Egyedül születsz meg, és egyedül leszel a halálodban is, de a kettő között ha szeretsz és viszont szeretnek boldog lehetsz. .

Valamint azt, hogy a szerelmed és a lelki társad nem biztos, hogy mindig egy és ugyan az.

A regény abszolút újraolvasós kategória, és bátran ajánlom az érettebb kamaszoktól egészen az 100 éves bölcsekig, mert mindannyian tanulhatunk belőle.

Alessandro D’Avenia egy fiatal olasz tanár. Nagyon szívesen beülnék hozzá néhány órára. Ezzel az első regényével nálam berobbant, és alig várom, hogy újra olvashassak tőle.

Ami nagyon tetszett: Álmodozó, Leo, a regény mondanivalója.

Kedvenc idézet: "Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak.”

„A szerelem nem azért van, hogy boldogok legyünk tőle, hanem hogy kiderüljön, mennyire bírjuk a fájdalmat.”

„Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.”

Borító: 5* jár érte, nálam az év egyik legszebb borítója.

Pontozás: 4,5 álom az 5-ből 

Kiadó: Európa

332 oldal

Eredeti cím: Bianca come il latte, rossa come il sangue

Fordította: Gál Judit 

Nyaraltam, olvastam 2.

Már csak két nyári olvasmányommal vagyok adós, és akkor minden elmaradásomat pótoltam.

Annyira megszállottan olvastam a nyaralás alatt, hogy két hét alatt átrágtam magam 6 regényen.

Hál Isten az utána következő két hétben olyan volt a napi program, hogy ne nagyon maradt lehetőségem olvasni, mert akkor jövőre se hoznám be a posztbeli lemaradásom.

Guillermo Martínez: Luciana B. lassú halála

Tíz évvel ezelőtt Luciana sugárzó szépségű fiatal lány volt most csak árnyéka önmagának: örökös rettegésben él, mióta meghalt a szerelme, majd őrjítő véletlenek sorozata kezdte elpusztítani mindazokat, akik közel állnak hozzá. Egyre erősödik benne a gyanú, hogy módszeres bosszú áldozata: egyszer durván megsértette Klostert, a híres írót, akinek a gépírónője volt, s aki azóta ördögi ügyességgel álcázza véletlennek a gyilkosságait.

Megláttam a borítót, és azonnal beleszerettem a képbe. A fülszöveg felcsigázott, így már tettem is a kosárba, és hoztam haza magammal.

A könyv első felében megismerhetjük a történteket Luciana szemszögéből, a másik felében pedig Kloster mondja el a saját verzióját. Az olvasónak pedig el kell döntenie, vajon hol bújik meg az igazság.

Nagyon jól és logikusan felépített történet, de a befejezés nem tetszett.

Imádtam az író stílusát, faltam a sorait, és olvasnék még tőle.

De a befejezésért tényleg kár.

Pontozás: 4

Joe Hill: A szív alakú doboz

Nagyon régen kinéztem magamnak a könyvet. Először a címe fogott meg, aztán a fülszöveg. Amikor pedig kiderült számomra, hogy a Joe Hill írói állnév mögött Stephen King kisfia rejtőzik, még inkább olvasni akartam.

Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni: Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét... 

Borzongató, izgalmas, tébolyult, olykor zavaros, és nagyon brutál. Olyan, mint amikor az ember egy autóbalesetet lát. Nem akarsz oda nézni, de nem tudsz nem oda nézni. A King- gének tökéletesen átöröklődtek. Joe írjál még!

Pontozás: 4,5 

Nyaraltam, olvastam 1.

Augusztusban a négy pihenős hétnek köszönhetően sokat olvastam. A nyaralás alatt végeztem a Trónok harcával, a Rubinvörössel és elkezdtem az Outlandert is. Ezekről a könyvekről már írtam nektek. Még mindig adós vagyok négy regénnyel.

Rájöttem, nem jó ez így nekem, hogy ennyi elmaradásom van.

A posztírás egy könyvről számomra olyan, mint búvárként alámerülni egy már ismert világba, csak most lassan, módszeresen, kiélvezve az apró részleteket.  Nem szeretek addig belekezdeni egy másik könyv olvasásába, míg az előzőről nem írtam, mert addig csak azé a könyvé vagyok.

Lehet ez másnak érthetetlen vagy zavaros, de én így vagyok bekódolva.

Ezért és a kóros időhiány miatt, úgy döntöttem a 4 elmaradást két rövid összegző bejegyzésben pótolom.

Agatha Christie: Gyöngyöző cián

Tízen éve szerettem bele az írónő munkáiba, kapcsolatunk azóta is töretlen.

Ezért is került fel a Várólista Csökkentős könyveim közé. 

Rosemary Barton szép, fiatal, gazdag, boldog miért lenne öngyilkos? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami. Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány.

Végig lekötött, és kikapcsolt. Számtalan elméletet gyártottam. Ki és miért gyilkolt? Amikor már eldöntöttem magamban, hogy ki is a mumus, akkor újabb gyilkos jelöltre bukkantam.

Félig-meddig meg is fejtettem, de az indokot nem találtam el. Akkor lenne tökéletes a regény, ha Poirot is szerepelt volna benne, nekem ő a kedvenc Christie-karakterem.

Pontozás: 4,5

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

Fancy Day tanítónőként tér haza falujába. Nagy érdeklődés fogadja. Mindenki arról beszél, vajon kit választ majd párjául. Kérőből nincs hiány, ott van a gazdag földbirtokos, az intelligens és elegáns lelkész, és nyíltszívű fuvaros.

Évekkel ezelőtt láttam a BBC feldolgozást még angolul. Azonnal beleszerettem. Tudtam, hogy adaptáció, ezért már akkor elkezdtem keresni a könyvet. Hiába, se magyarul, se angolul nem lehetett beszerezni.

Örömöm leírhatatlan volt, amikor láttam, hogy megjelenik magyarul is. Amint a boltokba került, azonnal be is szereztem.

Nagyon-nagyot csalódtam. A regényben Fancy, egy kacér, sekélyes, idegesítő liba. Érzelmei hevesek, de nem túl mélyek.

Ez még nem is lenne olyan hatalmas hiba, viszont a karakterek olyan semmilyenek. Nem hitelesek.

Untam az egészet. 

Egy nagyon gyenge könyvből, egy nagyon jó adaptációt készítettek, amit bátran ajánlok annak, aki szereti a BBC feldolgozásit. Most ez egyszer örülök, hogy nem követték szorosan az eredeti művet, és ilyen tökéletes lett az átírástól! 

Pontozás: Könyv 2,5 Film:5 

Diana Gabaldon: Outlander-Az idegen

Arra gondoltam, halasztom még ennek a bejegyzésnek a megírását, dédelgetem még egy kicsit a könyv nyújtotta élményt, benne maradok a világában. Viszont egész éjjel és a mai nap is érzetem a késztetés, hogy foglakkozzak vele.  Nem ereszt, állandóan a gondolataimba férkőzik.

Nem tudom más bloggerek hogy vannak ezzel, de én azokról a könyvekről írok a legnehezebben, amik a legjobban tetszettek. Úgy érzem, nem sikerül úgy visszaadnom az érzéseimet, ahogyan bennem keringenek.

Az Outlanderről nem gondoltam volna, hogy ennyire betalál nálam. Egyáltalán, hogy nekem ez tetszeni fog.

Akkor meg minek kezdted el olvasni? –kérdezhetnéd jogosan.

Mellette szólt, hogy érdekesnek ígérkezett az alaptörténete és ebben is van időutazás. Viszont, ami döntő érv volt, hogy sok különböző véleményt olvastam róla, valaki szerint az erotikus részek kiverik a biztosítékot, mások szerint pedig lehetne benne még több fülledt jelenet.

Nekem se kellett ennél több! Jelentkeztem a könyvhöz tartozó Moly-os eseményre is J

A történet 1945-ben kezdődik, ahol hősnőnk, Claire a férjével a második nászútját tölti a háború után Skóciában. Újra felfedezik egymást, a festő Skót Felföldet és a történelmi nevezetességeket. Nem marad ki az útvonalból egy bizonyos ősi kőkör sem, amin átsétálva Claire 1743-ban találja magát, és elkezdődik egy hosszú, lenyűgöző, kalandos történet.

Gabaldon stílusa lefegyverzett, a története beszippantott, mint egy feketelyuk. Bár a könyv nagyon vaskos (900 oldal!!!),és több ízben is megfájdult a karom, egyszerűen nem bírtam letenni. Az írónő csodálatosan tud mesélni. Nem untattak az apró, részletes leírások, pedig én ezeket általában nem szívlelem, de most élvezet volt elmerülni bennük. Az orromban érzetem a növények illatát, a kezemen a ruhák tapintását, és a számban az ételek zamatát, olykor a gyomromban is korgás formájában.

Claire olyan karakter, akivel tudok azonosulni és szeretem is ezt a típust. Amikor kell határozott, erős, tűzről pattant, de tud gyengéd nő is lenni, amikor arra van szükség és lehetőség. Nagyon tetszett, hogy az írónő úgy szövi a cselekményt, hogy Claire mindenképen választás elé kényszerül, és az is tetszett, ahogyan meghozza a döntését.

Természetesen nem hagynak bennünket férfi főhős nélkül sem. Hála Gabaldonnak, hogy megteremtette Jamie Frasert! Köszönöm, nagyon köszönöm! Aki még nem tudná, nálam Mr. Darcy az etalon férfi karakter, nem a szőke herceg. Nos, a mai napon hivatalosan is bejelentem, Jamie a keményfejű skót, vörös sörényével és pimasz mosolyával felállt a dobogóra Darcy mellé!

(Jane Austennél az angol úriemberek, Cecelia Ahernnél az ír pasik, míg Gabaldonnál a skót harcosok az etalonok. Hüm, lányok, talán el kellene látogatnunk a szigetországba? Ki tart velem?)

Hatalmasakat nevettem Jamie beszólásain, észre se vettem, és belopta magát a szívembe. Nem olyan első pillanatban beléd zúgok, hanem olyan lassan, finoman, de örökre és végérvényesen befészkelem magam módon. Jó barát volt remek humorérzékkel, mikor arra volt szükség, úriember, ha a helyzet azt kívánta, de elő bújt a barbár harcos is, ha be kellett törni néhány koponyát.

Bár Claire a főhős és az ő szemszögéből éljük át az eseményeket, engem mégis Jamie főzött meg.  Az ifjú skót történetét sokkal részletesebben és mélyebben megismerhetjük. Imádtam, ahogyan kimutatta az érzelmeit, és azt is, ahogyan elrejtette őket.

Szórakoztató, kikapcsolt. Elvitt egy olyan világba, ami egyszerre volt félelmetes és izgató, ahonnan soha nem akartam hazatérni. Gabaldon is írhatna történelem tankönyveket, mert ez a sziporkázó és elképesztő stílus úgy megszínesítené az anyagot, hogy ami korábban unalmasnak vagy száraznak tűnt, egy csapásra megelevenedne és életre kelne.

Ízig, vérig kalandregény, és persze romantikus.

Akkor ne kerülgessük tovább a forró kásást. A vitatott szex jelenetek…

A borítón is feltüntetik, ez bizony felnőtt könyv, de nem szex könyv! Ez alatt azt értem, hogy nem az erotikus együtt léteken van a fő hangsúly. Fontosak, de azért van bőven izzasztó és izgalmas jelenet azokon kívül is. Egy fülledt mondatot éreztem erőteljes túlzásnak, és nagylányosan bele is pirultam. Minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem egy húsvér férfiembert arról, hogy ez a bizonyos kijelentés mennyire állja meg a helyét a való életben. Elképedve hallottam tőle: „Bár így még nem mondtam ki senkinek, de ez teljesen így van!”

Na, én innentől kezdve nem vitatkoztam J Nem volt bajom a szerelmesek ágyjeleneteivel, nekem nem volt se sok, se kevés.

Az Outlanderben találkoztam életem eddig legellenszenvesebb karakterével, akitől-már bocsánat a durva kifejezésért de-hányok, akit a legszívesebben forró piszkavassal simogatnék meg jó alaposan és jó sokszor. Hozzá képest még Hannibal Lecter is egy szimpatikus cukorfalat. 

Mit mondhatnék még? Sokkal többet kaptam, mint amire felkészültem! Letaglózottan, bódultan, nevetve, hüppögve, ordítva olvastam és a bejegyzésem is hasonló állapotban írom. A könyv abszolút kedvenc lett és újraolvasós!

Könyörgőm, fordítsák le a folytatásokat minél hamarabb!  

Elszorult a torkom, kifacsarodott a szívem. Szerelmes vagyok és gyűlölök. Holnap én is keresek egy ősi kőkört és egy piszkavasat is, ne várjatok korán, kiruccanok a XVIII. századi Skóciába!

Ami nagyon tetszett: Jamie karaktere, a kelta versek, mesék, a hangulat, Gabaldon stílusa, maga a történet

Kedvenc idézet: „A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.”

„Én el tudom viselni a fájdalmat – mondta halkan –, de a tiédet nem bírnám. Ahhiz nincs elég erőm.”

Borító: Nagyon szép, és tetszik is, de sajnos az arany virágok nem bírják jól az érintést. Szinte teljesen lekopott az elejéről. Nekem ez a másik borító jobban tetszik!

Pontozás: 5*

Kiadó: Könyvmolyképző

908 oldal

Eredeti cím: Outlander, de a könyvet kiadták még Cross Stitch címmel is

Fordította: Farkas Veronika 

George R.R. Martin: Trónok harca

Hogyan találkoztunk?

Szembe jött velem az HBO plakát. Egyből a Gyűrűk Ura ugrott be róla, annál is inkább, mert a poszteren Sean Bean volt látható, aki a már említett Tolkien regényből készült filmben is szerepelt.

Hazaérve rákerestem a neten. Ekkor derült ki számomra, hogy bizony a sorozat egy könyv adaptációja. Mit csinál a hozzám hasonló könyvfüggő? Megy a Moly.hu-ra.

Fülszöveg láttán felkiáltottam: Óóóó, ezt olvasnom kell!!!

Alaptörténet:

Westeros fölött Robert Baratheon uralkodik, aki elűzte az előző őrült zsarnok királyt, egyesítette a hét királyságot és békét teremtett. De a trón megszerzése a dolog könnyebbik részének bizonyult, a hatalmat meg is kell tudni tartani.

A királynak több az ellensége és talpnyalója, mint a hű barátja.

Eddard Stark, hűséges alatvaló, igaz barát, szinte már testvére Robertnek. Ő Deres és Észak ura. A Stark család áll a történet és a konfliktusok középpontjában.

A birodalmat belülről fenyegeti az ármány és a cselszövés, miközben közeleg a tél…

A regény a maga 872 oldalával (plusz a függelék) már önmagában is monumentális terjedelmű, és akkor még nem említettük, hogy a Trónok harca csak az első része A tűz és jég dala regényciklusnak. (Eddig összesen négy kötete jelent meg magyarul, az ötödik fordítás alatt.)

Vaskos kötet, mégis nagyon gyorsan a végére értem. Három-négy alkalommal ültem neki, és már el is fogyott. Egyszerűen nem lehet letenni.

A világ, amit Martin megteremtett lenyűgöző, részletesen kidolgozott, monumentális. (Ezzel a szóval még bizonyára fogok még egy párszor élni.)

Az izgalmas cselekmény mellett, az író fő erősége a karakterek ábrázolása. Mesterien árnyaltak, Szívből lehet gyűlölni és szeretni őket.

A Starkokkal gyorsan tudtam azonosulni. Makacsak, kemények akár Észak. Kitartóak és hűségesek. Eddard Starknak öt gyermeke van a feleségétől és egy fattya. Leginkább a gyerekeket szerettem meg.

Brant, a bátort, aki a legmagasabb falakra is félelem nélkül felmászik, aki háztetőkön közlekedik.

Aryat, aki lány létére inkább kardot forgatna, mint varrótűt. Szeretem az olyan női hősöket, mint ő. Nem várja türelmesen, hogy jöjjön a megmentő herceg, inkább a kezébe veszi a sorsát.

Jont, a Havast. Ő a fattyú. Az első perctől rokonszenvezek vele. A filmben őt alakító színész is kellemes látvány a női szemnek.

Tyrion, ő nem Stark, nem a farkas gyermeke, hanem az oroszláné, a törpe. Zseniális karakter! Martin vele mondat ki olyasmiket, amit a többi szereplő nem tudna, vagy nem merne. Agyafúrt, eszes, és hatalmas beszólásai vannak

És még sorolhatnám mennyi lenyűgöző karaktere van. A történet sok szálon fut, és nem kevés a szereplők száma. Kezdetben kicsit nehéznek tűnik észben tartani, hogy ki kicsoda, de bele lehet rázódni. Az első száz oldal kell ahhoz, hogy képbe kerül azzal, hogy körülbelül ki kivel van.  

Bátor, hűséges, nemes lovagok és hölgyek. Gonosz cselszövők, árulók, besúgók, méregkeverők. Harc a hatalomért, a becsületért, az igazságért, a családért és a szerelemért. Minden adott egy izgalmas kalandregényhez.    

Nagyon tetszik, hogy minden családnak van egy jelképe, általában egy őket jellemző állat. (Stark család-rémfarkas) illetve mindegyiknek meg van a maga jelmondata. Stark: Közeleg a tél!

A fantasy műfajában Tolkien óta nem találkoztam senkivel, aki így lenyűgözött és levett volna a lábamról, egészen mostanáig.

Leesett az állam, és még mindig kell alá a polc! Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire jó könyv! Mondjuk úgy, hogy ha tűz ütne ki a szobámban, ezt a regényt biztos az elsők között menteném ki. 

Még a tenger mellett is ezt olvastam:) 

Tanácsok a könyv olvasásához:

1. Ne szeress meg senkit! Se felnőttet, se gyereket, de még állatot se!
2. Ne bízz meg senkiben! Különösen Martinban ne! Ő galád, gonosz, kicsit perverz, és örülten zseniális!
3. Zárd be az ajtót, kapcsold ki a telefont, a családnak spájzolj be élelmet, hogy ne halljanak éhen, míg te olvasol, mert ez a könyv letehetetlen.
4. Gondoskodj róla, hogy kéznél legyen a folytatás!

Az első pontot lehetetlen betartani! A másodikról meg annyit, hogy Martin úgy is megvezet!

Ami nagyon tetszett: A világ, a karakterek, a rémfarkasok, a jelmondatok. Arya, Jon, a Tű, Tyrion, Arya táncórái, a rémfarkasok nevei stb… Hosszú a lista!

Kedvenc idézetek: „ A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.”

„…miért van az, ha az egyik ember épít egy falat, a másik azonnal tudni akarja, mi van a túlsó oldalán?”

„ …vannak igazságok, amelyeket jobb nem kimondani, bizonyos hazugságokra pedig néha szükség van.”

Borító: Illik hozzá! Ez a kék farkasos is tetszik!!! 

Pontozás: 5*

Kiadó: Alexandra

872 oldal (plusz melléklet)

Eredeti cím: A Game of Thrones

Fordította: Pétersz Tamás 

Hamarosan Jön!

Íme néhány könyv, aminek a megjelenését nagyon várom. Időpontokról nem minden esetben tudok nyilatkozni, de ezek a könyvek nagy valószínűséggel hamarosan a polcokra kerülnek majd. 

Maggie Stiefvater farkasos trilógiájának befejező kötetét már sokan várják, köztük én is. Ó bár csak tudnám, hogyan végződik Sam és Grace története.
Az írónő stílusa nagyon dallamos, zongorázik a lelkemben, játszik az érzelmeimmel, mégis vagy éppen ezért imádom!

Fire- Zsarát címmel fog megjelenni Kristin Cashore új könyve, az első regényéről (Graceling-A garabonc) korábban írtam. Elképesztően jó könyv, a Zsarát nem folytatás, hanem egy új történet, ami ugyan abban a világban játszódik, mint A garabonc. Különleges képességek, izgalmas kalandok és persze szerelemből sem lesz hiány.






A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg mind a kettőt, Facebook oldalukon azt ígérték, hogy még szeptemberben kijönnek.

J.R. Ward: Felszabadított szerető-Fekete Tört Testvériség 9. kötete
Vámpíros sorozat, ami elvette az eszem.
Ulpius-háztól jön és baromi drága lesz, és már abban se vagyok biztos, hogy még szeptemberben ideér, mert ez a kiadó sokszor megvezeti az olvasót.
És végre nem egy férfi, hanem egy női harcos áll majd a középpontban!

Vándorsólyom kisasszony különös gyermekei by Ransom Riggs
Na így kell egy könyvnek címet adni! Azonnal felkaptam rá a fejem, ezt olvasnom kell!
Egy rejtélyes sziget...
Egy elhagyott árvaház...
Egy láthatatlan fiú, egy lány, aki kezében hordja a tűzet, két titokzatos nővér és végül egy másik lány, aki úgy jár, hogy a lába nem érinti a földet.
Eszelősen hátborzongatónak tűnik a fülszöveg alapján!

Elszámolás Július-Augusztus

Júliusban a nyaralás előtt nem volt már időm megejteni a havi zárást, így megkésve, most pótolom. 

 

 

A Királyok csatáját 40% kedvezménnyel, 2100 Ft-ért lett az enyém. Ennyi pénzért nem lehetett ott hagyni, főleg, hogy a sorozat első része (Trónok harca) nekem nagyon bejött. A Jókai könyvről (Fekete gyémántok) sajnos nincs jobb képem, élőben egyenesen gyönyörű. A helyi bolhapiacon akadtam rá.

Bűbájos Mary Moly-os csere, imádok cserélni!!!!

Elkészült recenziók júliusban:
Benina: Bíborhajú 1.-A Boszorka fénye, beleszerettem Benina stílusába, a világba amit teremtett és a férfi főszereplőbe.
S.J. Watson: Mielőtt elalszom, féltem elaludni, féltem letenni a könyvet, iszonyat jót borzongtam!
Herman Raucher: Kamaszkorom legszebb nyara, a fiúk mindig csak arra gondolnak...
Kristin Cashore: Graceling- A garabonc , kedvenc született! Nagyon-nagyon jó könyv! IMÁDOM!
Gayle Forman: Ha maradnék , sírtam, nevettem, dühöngtem, örültem. Igazi hullámvasút, amire még jó sokszor jegyet váltok majd.


Augusztusban nem vettem egyetlen könyvet sem!!! Mondanám, hogy hős vagyok, és erős, mert ellenálltam minden kísértésnek, de az igazság az, hogy nem voltam az országban, horvátul meg nem olvasok, így könyvet se vásároltam. 
Augusztusi könyves beszámolók: 
Kerstin Gier: Rubinvörös, édes, bájos, elvarázsol, kell a folytatás!!! 
Ezen kívül nyaralás alatt elolvastam még 5 könyvet, jönnek majd a beszámolok folyamatosan. 


Szeptembertől azon leszek, hogy havi egy könyvet vásároljak. Csatlakoztam is a Molyon a Terápiás eseményhez, hogy visszafogjam hörcsög énem, aki mostanság nagyon rászokott a Rendelés/Előrendelés gomb + klikk és mehet párosítására. Annyi könyvet raktároztam be, hogy ha az év végéig nem szereznék be újabbakat, akkor is lenne mit olvasnom. 
Már most nehéz feladatnak tűnik, a kívánságlistámon ebben a pillanatban 64 könyv van, számuk folyamatosan  nő. Fent tartok magamnak egy kiskaput, könyvesboltból havonta 1 könyvet engedélyezek magamnak, ha találok valami kihagyhatatlant a kedvenc antikváriumomban (amit innentől kezdve szigorúan ritkán fogok látogatni), azt még elhozhatom. Illetve a csere és/vagy ajándékkönyv nem vásárlás, így az belefér! (Halkan megsúgom, mindjárt itt a szülinapom, és hamarosan a blog születésnapja is!Kedves család lehet nekem ajándékot küldeni! :D )