2011. július 31., vasárnap

Gayle Forman: Ha maradnék

A Moly-on láttam meg, és tudtam, ezt nekem olvasnom kell! Itthon várt rám jó egy hónapig a polcomon, mert ehhez a könyvhöz megfelelő hangulat és jó időzítés kell. Megérte kivárni a pillanatot!

Mia 17 éves.
A szülei jófejek. Az apukája rockzenészből lett irodalomtanár. Az anyukája pörgős, vagány anyatigris.
A kisöccse, a világ legédesebb kistesója.
A barátja, Adam, szintén zenész, és egyre felfelé ível az együttese, nem mellékesen Ő a tökéletes srác.
Mia tehetséges csellista. Bármit elérhet, amire csak vágyik.
Az élete TÖKÉLETES.
De leesett az első a hó…
Mit tennél, ha a tiéd lenne ez a tökéletes élet, aztán egyik pillanatról a másikra elveszítenéd? Küzdenél? Vagy feladnád?

Ez egy olyan ifjúsági regény, amit minden felnőttnek is el kellene olvasnia.
Az első szó felütésével felcsendül az első dallam is. A regény minden mozzanatában ott a zene. Fontos eleme. Szinte minden szereplőnek köze van hozzá.
Miat és Adamet a zene iránti közös szenvedélyük hozta össze és olyan szerelemre találnak egymásban, ami az ő korukban igazán ritka.
Forman zenére alkotott. A történet során mindig pontosan megtudjuk, hogy a szereplők milyen zenét hallgatnak, vagy melyik együttes melyik számáról beszélgetnek. Az adott dal hangulatával megegyezik a cselekmény hangulata. Tökéletesen jellemzi az ott zajló érzelmeket. Én úgy olvastam el, ahogy közben az adott jeleneteknél, a hozzá választott dalt hallgattam. Egyszerűen leírhatatlan így a hatás, nem mintha zene nélkül nem lenne ütős, de ez dobott rajta még egy lapáttal.

Örülök, hogy itthon, a szobám rejtekében olvastam el, mert ha ezt nyilvánosan teszem, senki nem hiszi el, hogy éppen nem idegösszeroppanásom van. Nem volt még olyan könyv, ami elérte volna nálam, hogy egy oldalon belül nevessek, aztán szívből sírjak, és végül ismét nevessek, és ez nem egyszer fordult elő. 
Zseniális, ahogy az író eléri, hogy Mia életének részletei folyton-folyvást emlékeztessék az olvasót a saját életére.

A történet két idősíkon fut. A jelen a 17 éves Miával és a múlt, visszaemlékezések formájában. Ezek az emlék epizódok nem lineárisak, nem követik egymást időben. A közös bennük, hogy mindben a központi téma a SZERETET. Olyan mozzanatok, amik mikor megtörténtek Miával, még nem is biztos, hogy tudta, soha nem fogják elhagyni, hogy később mennyire fontosak lesznek és mindig emlékezni fog rájuk.
Végig az járt a fejemben: én vajon hogyan döntenék?

Olyan érzelmi hullámvasút ez a regény, amire biztosan újra és újra jegyet váltok majd.
Forman által kiválasztott zene mellett, én még hallgattam más számokat is, és ráakadtam erre. Számomra tökéletesen visszaadja a hangulatot.

Ami nagyon tetszett:
-Mia és Kim barátságának a kezdete
-A csellózás, mától erről valami egészen más is az eszembe fog jutni, nem csak a zene. Valami nagyon szexi J
Kedvenc idézet:
„Négyéves lehettem, amikor a szüleim egyszer csak rájöttek, hogy tulajdonképpen gyerelket nevelenek…”
Borító: Nincs vele bajom, nem rossz. Viszont én láttam ezt eredeti elképzelést, az sokkal jobban illet volna hozzá.
Pontozás: 5
Kiadó: Ciceró
239 oldal + melléklet
Eredeti cím: If I Stay
Fordította: Rudolf Anna 

2 megjegyzés:

  1. Ha nem olvasom el az idézetet a könyvből, akkor nem is tudom meg egyhamar, hogy létezik a könyv. Érzem, hogy nekem való, már annál a pár sornál tudtam, de most olvasva a véleményed még biztosabb vagyok benne! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kedvet csináltam hozzá :) Júniusra ígéri a Ciceró a folytatását, már nagyon várom!

      Törlés