Köszönőlevél!- Az Olvasás 7 hetéből az első

Drága Anyukám,

nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy megszülettem, és azt is köszönöm, hogy az első perctől kezdve szinte folyamatosan csacsogtál nekem! 

Bizonyára imádtam, mégis úgy érezhettem, kissé elnyomsz így engem, ezért 10 hónaposan ugyan csak egy-egy szóval, de én is beszálltam. Mire egy éves lettem, már mondatokba fűztem kéréseimet. Neked pedig elkezdődött a maratoni meseolvasás.(Még egyszer! Még egyszer, csak még egyszer!)

Grimm, Andersen, Benedek Elek, Magyar Népmesék, Walt Disney sose fogytál ki az ötletekből.

Olyan voltam, mint egy szivacs, mindent magamba szívtam, és megjegyeztem.

Két évesen a nagy fa árnyékában a nagyok engem ültek körül. Ölemben a könyvvel „olvastam” nekik. Nem voltam én zseni, csak fejből tudtam a mesét. Láttam, hogy kell olvasni: ujjammal követem a sorokat, megfelelő helyen lapozok. Így meséltem én!

Bosszantó lehetett, amikor Az oroszlánkirályt olvastátok nekem, én meg folyton kijavítottalak benneteket, hogy oda nem is az van írva, és kihagytál egy mondatot. Bocsánat, de az volt a kedvencem, és ragaszkodtam minden sorához!  

Az első osztályból egy nap úgy jöttem haza, hogy büszkén mutattam, nekem bizony van egy olvasójegyem, és beiratkoztam a könyvtárba. Pici falusi könyvtár, gazadag gyerek részleggel, és egy kedves, lelkes könyvtáros névivel, aki mindig tudott valami jót ajánlani. Kell ennél több?

Felsőként bekerültem egy városi iskolába, és megismerkedtem a megyei könyvtárral. Ámultam, milyen hatalmas, szinte elvesztem benne! Még ma is imádom!

11-12 éves koromig még lassan és keveset olvastam. Nem voltam kitartó, sok könyvet félbe hagytam. Egy nap, pontosan tudom melyik nap, Te, anyukám megsúgtad és egyúttal megmutattad nekem, hogy a Mikulás idén már nem hoz játékot, hanem két könyvet tesz a csizmámba.

Nagyon dühös voltam, és amikor nem láttad sírtam is! Én nem kapok játékot, a tesóm meg igen! Én is gyerek vagyok még! (Inkább azért sírhattam, mert itt kezdtem először megsejteni, ha már a felnőttek úgy gondolják, hogy neked már nem való a játék akkor ott valami hamarosan változni fog, és te sem kerülöd el, előbb-utóbb neked is fel kell nőni.) A haragomat meg szépen kivetítettem…

„Mellé milyen béna könyveket kapok majd! Egy idegen szavak szótárt és valami tudományost.

Ki a fene az a Harry Potter és mit érdekel engem a bölcsek köve? Teszek a bölcsességre, én játékot akarok!”

Tudtam, hogy a Mikulás hova rejti az ajándékokat, ezért, amikor anyu, Te nem voltál otthon, oda osontam, megnézni magamnak az én borzadály ajándékaimat. A fotel mögé bújva, félig a szekrényben guggolva kikotortam azt a Harryt. Rémületem tovább fokozódott. Milyen ismeretterjesztő könyv, amiben még képek sincsenek? Mikulás, hát mi rosszat tettem?

A kis túlélő. Ez volt az első fejezet cím. Végre leesett nekem, hogy egy regényt tartok a kezemben. (Mentségemre szolgál, hogy akkor még nem robbant be a köztudatba a könyv.)

Bele olvastam, és azonnal beszippantott. Az első fejezet végére érve, ne tudtam megállni. Nem tudom meddig kucorogtam a szekrényben, de jó pár fejezetett elolvastam. Csak azért kellett abbahagynom, mert Te hazaértél. Gyorsan visszacsempésztem a könyvet.

Pár nap még hátra volt december 6-ig, viszont tudtam, nem bírom ki addig. Így zugolvasó lettem! Amikor csak tudtam, mentem a szerkényhez a fotel mögé. Egy-két alkalommal majdnem lebuktam, mert Harry világán kívül nem láttam, nem hallottam semmit. Sokszor csak az utolsó pillanatban eszméltem fel, amikor nem csak hazaértél, de már a folyosón csörömpöltél.

Mire a Mikulás a csizmámba tette Harry-t a regény háromnegyedét elolvastam! Imádtam és még ma is imádom!

A Jézuska hozhatta a következő részt. A többi pedig már ünnepek nélkül is megérkezett.

Rowling sorozata szerettette meg velem igazán az olvasást, a HP óta falom a könyveket! Remélem ez így marad, míg világ a világ!

Anyu, köszönöm neked! Most már csak azt szeretném, hogy Te is olvass többet többfélé, ne csak a Fejős Évit!

Puszil: Könyvmoly Lányod! 

Ui: Anyu, van egy Andiamo nevű nagyszerű moly, ő indított az Olvasás 7 hete c. eseményt, és neki köszönhetően született meg ez a levél is!