Szeret nem szeret? Olvas nem olvas? Ez itt a kérdés!

Niki blogjában felvetett egy fontos kérdést. Újítani kellene-e a kötelező olvasmányok listáját? Több gondolatot is elültetett egyszerre bennem. Ez egy összetett problémakör. Nem titok, hogy egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. Miért van ez? Kinek a hibája? Kié a felelősség? Kinek kellene a gyerekeket bevezetni a könyvek világába? Az iskola vagy a szülő feladata? És még sorolhatnám... Nem tisztem senki feje fölött pálcát törni, és a magoldás se tudom, de itt van néhány gondolat.
Alapvető problémának tartom, hogy felgyorsult világunk a gyerekere is kiterjedt már. Szinte elvész a gyerekkor, egyre rövidebb. Túl gyorsan felnőnek, mert ott a média, aminek ez lett az egyik feladata. Minél hamarabb válik "'felnőtté" a gyermek, annál hamarabb lesz "megfelelő" fogyasztó, annál hamarabb lehet eladni neki mindent, bármit. Közben elvésznek a fontos dolgok.
Saját példámból mondhatom, ha egy gyerek könyvek között nő fel, ha olvasó szülőket, nagyszülőket lát maga körül, ez lesz számára a normális, nem fog idegenül mozogni a könyvek világában.
Saját történetem: Amióta az eszemet tudom nekem mindig meséltek. Anyukám, apukám olvasott: Grimm,Andersen, Benedek Elek, Pöttyös könyvek, Vuk, Népmesék, Walt Disney. Nagypapám fejből mesélt állatmeséket minden delelés előtt. Jött az általános iskola. Megtanultam olvasni. Nagyjából a korábbi mesék maradtak még egy darabig, de most már én olvastam a mesét anyának apának.
Általánosban a kötelezők:
3. osztály: Kincskereső kisködmön - Nem igazán értettem még 9 évesen. Nehéz volt a nyelvezete. És szomorú.
4. osztály: Fekete István-Koppányi aga testamentuma-Ezt már sokkal könnyebb volt olvasni.
5. osztály: A Pál utcai fiúk- Ennek volt a legkönnyebb a nyelvezete.
6. osztály: Egri csillagok
7. osztály: Kőszívű ember fiai
8. osztály Légy jó mindhalálig

Először is, ezek a könyvek mind-mind fontos részét képezik a magyar irodalomnak. Fontosnak tartom, hogy minden gyerkőc megismerkedjen velük. De nem feltétlenül gondolom azt, hogy jó időben olvastatják velük/velünk. A Kincskereső határozottan túl korai volt.
Másodszor: sajnos, vagy nem sajnos, ma már egy másik magyart beszélünk, mint anno az 1800-as években, amikor a Kőszívű íródott, és ha valakinek nincs olvasási rutinja, akkor nagyon nehéz belehelyeznie magát egy másik korba.
Ezért tartom fontosnak, hogy mielőtt ezekkel a "nehezebb" kötelezőkkel megismerkednének, találkozzanak kedvcsináló irodalommal. Ment már több helyen a vita arról, hogy Harry Potter megoldás lenne-e vagy sem. Én jó alternatívának gondolom, de kizárólagos megoldásnak.
Szemléletváltás az irodalom oktatásban. Kedvcsináló óra.Pl: közösen elolvasni egy izgalmas részt az adott regényből, beszélgetni arról, hogy ki mit érzet, gondolt olvasás közben, megnézni a műből készült filmet, színházi előadást. Tovább gondolni a történetet. Egy ilyen órára még ma is beülnék.
Abszolút a mai kamaszoknak íródott a Twilight, nem baj ilyen is kell. Ezekkel a könyvekkel is lehet nagyon pozitívan befolyásolni az olvasási szokásokat. Pl: Stephanie Meyer a New Moon-ban Rómeó és Júlát, az Eclipse-ben az Üvöltő szeleket említi több ízben. Hatására világszerte megnőtt a Rómeó és Júlia olvasók száma, bestseller listára került az Üvöltő szelek.  
A gyermek nevelése, tanítása a szülő és az iskola közös felelőssége. Ma nincs arra lehetőség, és úgy látom törekvés sem, hogy ez a két "rendszer" együttműködő, a másikat kiegészítő csapatként dolgozzon.
Most csak arra látok reális lehetőséget, hogy a szülő mutasson példát, és lehetőséget a gyerekének. Valahol igaz, hogy a változást kicsiben kell kezdeni.