2011. október 16., vasárnap

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Tárgy: Ez felháborító!!!!! Nem tudok élni nélküled, pedig muszáj... 

Kedves Daniel Glattauer Úr!

Tudja, milyen dühítő, amikor az ember lánya olvas egy eszelősen jó könyvet, és utána napokig, sőt hetekig ül fölötte tanácstalanul? „Erről most, hogyan írjak, és mit is mondjak róla?”
Ez a helyzet per pillanat velem.
Minden Daniel Glattauer Úr hibája! Vagyis az öné kedvesem!

Drága Daniel, ha írtál volna egy átlagos történetet, amiben hősnőd, Emi egy előfizetés lemondása céljából, félre küld egy e-mailt, amit egy bizonyos Leo Leike kap meg, és ha ez a Leo egy tipikus férfi főszerelő lett volna, Te pedig tele tűzdelted volna klissékkel, csöpögős, nyálas jelenetekkel a könyvedet, akkor én írhattam volna végre egy negatív kritikát.

Nem, neked minden áron az életről, a szerelemről, a szeretetről kellett tisztán, egyszerűen, humorosan, édesen-keserűen írnod. Mond, ezt mégis hogy képzelted?!  
Itt ülök tanácstalanul lassan két hete minden egyes nap a monitor előtt, és nem tudom szavakba önteni, amit érzek...
A fene vinne el, hogy ennyire sodró, lendületes és magával ragadó a stílusod! Könyvedhez nem kellett technokol, sem celluksz, anélkül is a kezemhez ragadt.
Soraid függőségbe taszítottak. Se enni, se aludni nem tudtam, amíg be nem fejeztem.

Remélem, hogy rugdos a lelkiismeret, a nekem okozott többszöri szívmegállás miatt!
Nagyon nagy szerencséd, hogy írtál folytatást, mert ha nem lenne A hetedik hullám, kénytele lennék téged személyesen felkeresni, és addig sanyargatni, míg neki nem ülsz a második résznek.
Ezt most egyelőre megúsztad...

PS: Elég volt egyetlen éjszaka, hogy elolvassam, egyetlen éjszaka, hogy beleszeressek! A fenébe is!  
                                                                                                          EgyKönyvmoly

E levél után már csak annyit mondanék, hogy per pillanat három dologra vágyom:
1. Megnézni a regényből készült színdarabot. Itt!
2. Elolvasni a folytatást!
3. Valaki csavarja el szavakkal így a fejem!

Ami nagyon tetszett: Az egész, úgy ahogy van!
Kedvenc idézet:  „Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolózni, de ésszel."
Borító: nekem a második kiadáshoz volt szerencsém, ennek a borítóján a két színész (Fullajtár Andrea és Őze Áron) látható Emi és Leo szerepében.
Pontozás: 5+1

238 oldal
Eredeti cím: Gut gegen Nordwing
Fordította: Kajtár Mária 

6 megjegyzés:

  1. Jó lett a bejegyzésed. :o) Eddig is nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, de most megadtad a lökést, hogy minél előbb el kell olvasnom.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Jól teszed, szerintem neked is tetszeni fog!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, pedig egészen idáig tökéletesen sikerült magamat lebeszélni erről a könyvről. Most ezek után...???

    VálaszTörlés
  4. Ezek után szidhatsz engem bátran, hogy ezt is el kell olvasnod :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Könyvmoly,

    Bejegyzésedből négy dologra jöttem rá:

    1. Piszokul jól áll neked, ha felhergeled magad egy könyvön. ;)
    2. Még soha életemben nem láttam a "celluksz" szót leírva :D (fura, nem?)
    3. Nem tudtam, hogy a lelkiismeret rugdosni is tud, de most már tudom, és tetszik! :)
    4. Ezentúl hű olvasód leszek! =)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Miamona!
    Köszönöm a dicséretet!
    Még nem mondták, hogy jól áll, ha felhergelt állapotban vagyok, de innentől hangoztatni fogom ezt is! :)
    Örülök, hogy elindítottad a blogod, annyira gyönyörű!

    VálaszTörlés